A cím, és a vers magáért beszél! :)

Fohász

Kiszögezett plakátok között,
Kiselejtezett emberi lét;
Egy országban, melynek - sajnos
Rengetegen tudjuk nevét.

Förtelmes fájdalom hasítja
Szívem minden rezdülését,
Hogy így kell lássam, ahogyan
Egy nép porba dönti nevét.

Keserves sírások közötte,
Hallom egy föld jajkiáltását,
S ahogyan csontja roppan,
Ahogy ássa saját sírját...

Talán nem lenne késő, talán
Újra lehet kezdeni egyszer,
Talán egy szebb napra kelünk,
Talán szebb éjszakán fekszel.

Egyszer majd, ha jő az idő, hát
Eljön vele egy díszesebb kor,
Ahol nem kell napról napra
Élni, küzdeni mindenkor.

Fohászunk hát szálljon az égbe,
Keresse meg annak címzettjét:
Kérje, hogy ne hagyja veszni
Hű, ezeréves nemzetét!

Sziasztok!

Közel fél éve volt, hogy legutóbb jelentkeztem, bár gondolom mindenki megvolt nélkülem is.

Most viszont itt vagyok! :)

Néhány - számomra nagyon fontos - ember unszolására ismételten elkezdtem verseket írni. Valamint úgy összességében írni.

Még egyszer nagyon köszönöm nektek, elsősorban a kedvesemnek! :)

Ez a vers, amit most van szerencsém megosztani veletek, a legújabb! :) Fogadjátok szeretettel! :)

Firka az élet falára

Felnézek a falra, mely előttem húzódik,
Felnézek rá, ahogyan az égig nyújtózik
És századok véres, mocskos, tarka pora
Nyugszik rajta, mint szélcsendben a vitorla.

Felnézek a falra, mely előttem húzódik,
Felnézek, és érzem gyomrom összehúzódik.
Vörös számok, zöld betűk, kék képek
Rajzolnak ki egy titkos térképet.

Felnézek a falra, mely előttem húzódik,
Feltekintek, én is odaírok valamit.
Az én szövegem nem más, csak egy kicsike firka,
Hogy szívem csak a tiéd, és nem lesz másé soha!

Volt már olyan ember az életetekben, aki "kétarcú" volt, és te szeretted volna megtudni, milyen is igazán? :)

A kétarcú ember

 

Jó vagy, vagy rossz?

Kedves, avagy gonosz?

Mutasd igazi arcod!

Mutasd meg alakod!

 

Jó vagy: angyal vagy.

Rossz vagy: démon vagy.

Mutasd igazi arcod!

Mutasd meg alakod!

 

Bárhogyan is akarod,

Arcod maszkkal takarod,

Előlem nem rejtőzhetsz,

Igaz éned enyém lesz.

Hiányoltátok már szívetek választottját igazán? Ti is így éreztetek?

Fájdalmas magány

 

Tépő ingerként ront lelkembe a magány.

Minden fájdalmat és rosszat felszínre hány,

Széttör minden épen maradt boldogságot,

Felébreszti bennem rettenetes hiányod.

 

Rettenetes hiányod, mely beletipor lelkembe,

Mely több száz tőrt szúr szerelmes szívembe.

Ha téged láthatlak, az enyhíti fájdalmam,

És átvészelem a magányos éjt egymagam.

Költő, költészet, vers, versírás

2012. november 8-án újabb író olvasó találkozót látogattunk meg, amely ezúttal a Varga Katalin Gimnázium "Finn" termében kapott helyet.

Zalán Tibor után megismerkedhettünk korunk egyik leghíresebb költőjével és írójával, Kemény Istvánnal. Egyszerű, félénknek és kissé határozatlannak tűnő ember, azt hiszem Osvát Ernő tökéletes ellentéte. Ezt alátámasztja Parti Nagy Lajos véleménye, mely szerint "alapember, nem nagyon kerülhető meg, noha nem mondhatnám, hogy bárkinek útjában állna."

Magát nem tartja költőnek. Személy szerint elég furcsának találtam, hogy ezt országunk egyik leghíresebb költője mondja magáról. De ki tudja? Hiszen Arany Jánost is örök "métely" gyötörte, kételkedett magában. Erősen gesztikulálva előadta nekünk néhány versét. Őszintén megvallom, hatottak rám, tetszettek.

Jenei Gyula kérdésére elárulta, hogy hétfőn (2012. november 12-én) jelenik meg legújabb verseskötete. Itt kitérve dicsekvés nélkül adta tudtunkra, hogy a Sorbonne dísztermében mutatták be egyik kötetének francia fordítását. Legyünk már őszinték: Melyik magyar író ne dicsekedne egy ekkora sikerrel? Ebben is különbözik tőlü(n)k.

A magyar irodalomtanításról mondott véleménye meglepett, sőt, megfogott. Bevallotta, hogy ő csak a második nagy világégés utáni költőket, írókat tanítaná, egészen napjainkig, hisz a régi korok irodalmának tanítása teljesen elfoglal minket, így nem jut idő saját korunkra.

A sok információ meghallgatása után elszántam magam: felteszem a kérdésem. A kérdés egyszerű volt, várható: Ki a kedvenc költője? Ki hatott rá leginkább? A válasz pedig az volt, akit vártam: Ady Endre. Rögtön leszögezte, hogy bármennyire tetszik neki Ady stílusa, és bármennyire is hatott a verseire, nem szeretne Ady-verseket írni.

Megköszöntem válaszát, meghallgattam még pár mondatot, majd sajnos a rohanó idő miatt távoznom kellett. Ez a röpke egy óra viszont nyomot hagyott bennem...Olyan nyomot a mai magyar irodalmi világról, ami megváltoztatta viszonyulásomat a kortárs művészekhez.

Mint tudjuk, a párkapcsolatok legfőbb alapköve a bizalom. Ám ez az alapkő sokszor megremeg, meginog, és ilyenkor sok szerelmes érez valamit...Leírtam, hogy én mit érzek! :)

Bizalom

 

Tiltottam őt mindenkitől...

Szerelmem szánalmas gúzst

Font köré és fekete rózsatőből

Kötött fejére koszorút.

 

Fájdalmas a felismerés,

Hogy nem csak én vagyok

Az, akit Neki az ég,

Egy isteni erő adott.

 

Mert feddhettek engem:

,,Ha elfordulsz akkor is

Elveszítheted; ha menne,

Menni fog, ha magadhoz láncolod is."

 

S én, az ifjú vőlegény,

Bár sosem léptem félre,

Feleltem hangommal lengén

Rabló szirének énekére.

 

Bizalom...a legfőbb erény,

Mely egy kapcsolatot

Végtelenül kemény

Erővel összeláncol.

 

Bizalmamért cserébe

Mást nem kérek,

Csak legyünk örökre

Két szerelmes, és egy lélek.

Manapság nagyon kevés ember van, aki ne hallott volna az ukrán válságról. A legtöbb ember azonban csak azt tudja, hogy az ukránok lázadoztak, mire Putyin támadást rendelt el Ukrajna ellen.

Kicsit közelebbről megnézve azonban a dolgot, láthatjuk, hogy újra a klasszikus, hidegháborús eseményeket éljük meg, világháborús köntösbe öltöztetve.
Amerika szankciókat állíttat a NATO-val Oroszországnak, mire az oroszok világháborúval fenyegetőznek. Hogy mire megy ki a játék? Miért hergeli Obama folyamatosan az orosz oroszlánt, Putyint? Erre nehéz válaszolni...Vegyünk figyelembe pár lehetőséget!

1.) Oroszország és Amerika újra egymás erejét próbálgatják, természetesen nem a saját életük árán. Mint a hidegháborúban...Oroszország az egyik oldalt pénzeli ( jelen esetben az oroszbarát ukrán szakadárokat ), míg az USA természetesen a "liberális forradalmárokat", vagyis a jelenlegi ukrán kormány erőit segíti ki anyagilag. Hogy ki aratja le a győzelmet? Aki győz ebben az élő bábukkal játszó sakkjátszmában.

2.) Amerika egyre több húrt pendít meg az orosz illiberális vezető, Putyin idegszálain. Hogy miért? Háborúért! Feltételezhetjük, hogy az Egyesült Államok szeretné kiterjeszteni a "társasjáték" területét. Tudják jól - a második világháború után nincs nehéz dolguk, lásd: Berlin ostroma - hogy Oroszországnak mindegy, hány Iván hal meg a célért, akkor is el fogja érni, amit el akar. Így például tegyük fel, hogy az orosz Duma fejébe veszi, hogy lerohanja Ukrajnát, majd felszabadítja Európát. Keleten - valljuk be - nem lenne nehéz dolga, majd miután megverte Nyugat-Európát is, egy lángokban álló kontinenst hagy maga mögött. Jöhetnek a kiegyezések - és itt jön az elmélet csúcsa - az USA által felajánlott új "Marshall-segély", amivel természetesen hatalmasat szakítanának.

3.) Mind a két országban sok munkanélküli él. Nézzük csak Magyarországot: az ország közel egyharmada munkanélküli. Gondoljunk bele, mi lehet két ekkora országban? Mit lehet tenni a munkanélküliekkel? Például támogatni segélyekkel, közhasznú munkát biztosítani...vagy hadba rendelni. Máris megoldódik a munkanélküliség, és bátran lehet tovább fejlődni, gazdagodni!

4.) Valami nagyobb, geopolitikai dolog, amibe bele sem merek gondolni.

Bármelyik is legyen, Európának előbb utóbb fel kell ébredni, és nem szabad egy Merkelék által Amerikának kiszolgáltatott csatatérré válnia. Nem bábuk, nem statisztikai egységek, hanem emberek vagyunk, erre rá kell ébredni a politikának, és nekünk is!

Író-olvasó találkozó Zalán Tiborral

"Sohasem politizáltam...Mindig csak arról írtam publicisztikát, ami nem tetszett."

2012. szeptember 13-án író-olvasó találkozón vettünk részt a szolnoki Verseghy Könyvtárban. A találkozó vendége Zalán Tibor volt, akinek életéről, munkásságáról több dolgot is megtudhattunk (többek közt hogy eredetileg halva született).

A művész életének során több műfajt is kipróbált (haiku, dráma stb.) valamint az avantgárd egyik képviselőjének is mondhatja magát. A napokban is elfoglalt, rengeteget dolgozik, így például bábjátékot, színdarabot, szövegkönyvet, hangjátékot ír. Jelenleg egy színészképzőben tanít, valamint békéscsabán dramaturg és rendező. Rendezői munkájáért közönségdíjat kapott, ami a legjobb rendezőknek jár. Először a Kolibriben volt damaturg, mint mondta. Megtudtuk továbbá, hogy tanított az Iparművészeti Egyetemen.

Zalán Tibor, állítása szerint "szinte mindig dolgozik, bár nincs állandó állása". Az író azt a véleményét is megosztotta a közönséggel, miszerint a magyar irodalom megváltozott a rendszerváltás alkalmával. Ehhez hozzátette, hogy ő sohasem politizált, mindig csak arról írt publicisztikát, ami nem tetszett neki. 1989 után Zalán úr elvonult az irodalmi életből, valamint felmondott a Kortárs folyóíratnál, ahol szerkesztőként dolgozott. Visszavonulása után az irodalmi szövetség elpártolt tőle, ezért végleg bezárkózott "elefántcsonttornyába", azaz a saját kis padlásszobájába. Az író igazi meglepetésére, 2-3 év múlva újra kritika- és véleményzápor érte.

Elárulta továbbá, hogy a mai napig is rengeteget olvas. A fiatalok számára antológiát és folyóíratot szerkeszt, többször is ír az Élet és Irodalom című folyóírathoz, valamint az Eső elődjéhez, a Jász-Kunság laphoz is esszét írt . A mai nagy költők közül ő fedezte fel Babits Imrét. Szerinte nagyon fontos az elemzés, hiszen " A vers nem gondolatokból, hanem szavakból áll". Elárulta továbbá, hogy nem szeret, sőt gyűlöl felolvasni. Beavatott minket magánéletének pár eseményébe: Szolnokon született, eredetileg halottan, Abonyban nevelkedett, a családjával töltött nyaralásokon is ír, dolgozik, valamint hogy megjárta Puerto Ricót. Híres szerzeménye a Papírváros kötet, melynek második része az első után 9 évvel készült el, a harmadik kötetből pedig még összesen csak 4 sort írt meg.

Jelenlegi munkája egy gyulai színház felkérésére készül, amely három írót kért fel drámaírásra.

Sok szerencsét, és további eredményes munkát kívánunk a jövőben.!

Gál Tamás

Több helyen, köztük kortárs költői csoportban megjelent egy versem, mely a "Pókhálós lepkeszárnyak" címet viseli. Úgy gondoltam, hogy megérdemli, hogy itt is helyet kapjon! :)

Pókhálós lepkeszárnyak

 

Feslett hernyóként rágjuk hazánkat.

Törjük, rágjuk, tépjük a levélcsonkokat,

Pókhálók között élve bábozódunk,

S várjuk pillangó-hajnalunk.

 

Amit ér csápja a szörnynek, felfal,

S nem gátolhatja őt csak a pókháló-fal,

Amibe berekesztve éli napjait,

Magába mélyesztve bűzlő csápjait.

 

A hálóból kiút nincsen, csak erővel,

Mert sokszor próbálta már bizakodva, ésszel,

Nem tudta tágítani, kikerülni,

Erővel kell majd magának utat törni.

 

A bábból egy hatalmas lepke szülessen,

Szárnya a költészet lehessen,

A testet kapja föl a légbe,

S a pókhálón törjön át végre.

Sziasztok kedves olvasók!

Gál Tamás Csaba vagyok, bár gondolom, ha eme sorokat olvasod, már ismerjük egymást.

Nem szeretnék ábrándozó reményeket kelteni senkiben. Ez a blog nem azért indult, hogy leírjam, mikor vágatom újra a hajamat, kivel mit beszéltem ki, vagy hogy egyéb, hétköznapi, "menő" dologról írjak.

A blogomon szeretnék kicsit bevilágítani a közéletbe, hogy én hogy látom a dolgokat. Megpróbállak gondolkodásra invitálni, valamint természetesen tapasztalataimat / ismerőseim tapasztalatait szeretném itt megosztani. 

Továbbá szeretnék a művészetről írni...zenélésről, irodalomról, egyéb dolgokról, amik szintén engem, a barátaimat, ismerőseimet érintenek. (Esetleg megosztanám pár versemet, vagy ismerőseim versét.)

Ha úgy gondolod, érdemes szemezgetni, akkor kérlek, ne "ácsorogj" ott...Fáradj beljebb!