Sziasztok!

Közel fél éve volt, hogy legutóbb jelentkeztem, bár gondolom mindenki megvolt nélkülem is.

Most viszont itt vagyok! :)

Néhány - számomra nagyon fontos - ember unszolására ismételten elkezdtem verseket írni. Valamint úgy összességében írni.

Még egyszer nagyon köszönöm nektek, elsősorban a kedvesemnek! :)

Ez a vers, amit most van szerencsém megosztani veletek, a legújabb! :) Fogadjátok szeretettel! :)

Firka az élet falára

Felnézek a falra, mely előttem húzódik,
Felnézek rá, ahogyan az égig nyújtózik
És századok véres, mocskos, tarka pora
Nyugszik rajta, mint szélcsendben a vitorla.

Felnézek a falra, mely előttem húzódik,
Felnézek, és érzem gyomrom összehúzódik.
Vörös számok, zöld betűk, kék képek
Rajzolnak ki egy titkos térképet.

Felnézek a falra, mely előttem húzódik,
Feltekintek, én is odaírok valamit.
Az én szövegem nem más, csak egy kicsike firka,
Hogy szívem csak a tiéd, és nem lesz másé soha!