Hiányoltátok már szívetek választottját igazán? Ti is így éreztetek?

Fájdalmas magány

 

Tépő ingerként ront lelkembe a magány.

Minden fájdalmat és rosszat felszínre hány,

Széttör minden épen maradt boldogságot,

Felébreszti bennem rettenetes hiányod.

 

Rettenetes hiányod, mely beletipor lelkembe,

Mely több száz tőrt szúr szerelmes szívembe.

Ha téged láthatlak, az enyhíti fájdalmam,

És átvészelem a magányos éjt egymagam.