A cím, és a vers magáért beszél! :)

Fohász

Kiszögezett plakátok között,
Kiselejtezett emberi lét;
Egy országban, melynek - sajnos
Rengetegen tudjuk nevét.

Förtelmes fájdalom hasítja
Szívem minden rezdülését,
Hogy így kell lássam, ahogyan
Egy nép porba dönti nevét.

Keserves sírások közötte,
Hallom egy föld jajkiáltását,
S ahogyan csontja roppan,
Ahogy ássa saját sírját...

Talán nem lenne késő, talán
Újra lehet kezdeni egyszer,
Talán egy szebb napra kelünk,
Talán szebb éjszakán fekszel.

Egyszer majd, ha jő az idő, hát
Eljön vele egy díszesebb kor,
Ahol nem kell napról napra
Élni, küzdeni mindenkor.

Fohászunk hát szálljon az égbe,
Keresse meg annak címzettjét:
Kérje, hogy ne hagyja veszni
Hű, ezeréves nemzetét!