Több helyen, köztük kortárs költői csoportban megjelent egy versem, mely a "Pókhálós lepkeszárnyak" címet viseli. Úgy gondoltam, hogy megérdemli, hogy itt is helyet kapjon! :)

Pókhálós lepkeszárnyak

 

Feslett hernyóként rágjuk hazánkat.

Törjük, rágjuk, tépjük a levélcsonkokat,

Pókhálók között élve bábozódunk,

S várjuk pillangó-hajnalunk.

 

Amit ér csápja a szörnynek, felfal,

S nem gátolhatja őt csak a pókháló-fal,

Amibe berekesztve éli napjait,

Magába mélyesztve bűzlő csápjait.

 

A hálóból kiút nincsen, csak erővel,

Mert sokszor próbálta már bizakodva, ésszel,

Nem tudta tágítani, kikerülni,

Erővel kell majd magának utat törni.

 

A bábból egy hatalmas lepke szülessen,

Szárnya a költészet lehessen,

A testet kapja föl a légbe,

S a pókhálón törjön át végre.